photo_balazs_laszlo_karafiath_ecolife_interview.jpg

OKÉ, GYŐZTETEK, DE MOST SEGÍTSETEK!

A kapitalizmus egész mitológiája féligazságokon vagy hazugságokon nyugszik.

(Szerző: Brückner Gergely)

 

Karafiáth Balázs László sikeres üzletember, aki azonban az emberi tevékenységek célját nem növekedési és profitszámokban látja. Sokkal inkább a kreatív, a bolygónk és egészségünk megőrzését szolgáló innovációkban. Szemében az ügyfelek nem homogén masszává összeálló fogyasztói tömegek, hanem élményekre éhes, érzékeny emberek.

Néhány évvel ezelőtt visszautasított egy megbízást a Coca-Colától, mert az elveivel ellenkezett volna a feladat. Egy üzleti vállalkozás vezetője mikor és mitől gondolja úgy, hogy nem szabad minden ajánlatot elfogadnia?

Karafiáth Balázs László: 2013-at írtunk, a helyszín San Francisco volt. A Darwin’s Marketing Kft. Culture2 nevű leányvállalkozásával prezentálhattunk a Coca-Cola egyik igazgatójának, aki fel is kért bennünket egy munkára. Azért utasítottuk vissza, mert azt kérte, hogy semlegesítsük, gyengítsük, hallgattassuk el azokat a véleményeket, amelyek a közösségi hálón alapvetően az igazságot mondják el a termékükről. Vagyis azt, hogy a cukros üdítőkkel „megbetegítitek a gyermekeinket, akik cukorfüggők, túlsúlyosak lesznek.” Az ősember idejében, sőt az emberiség eddigi fejlődésének 95 százalékában a koncentrált cukor nem szerepelt az étrendünkben.

Önök azonban nem vállalták a negatív üzenetek kioltását. A cég erre mit lépett? Mással megcsináltatta, amit a Darwin’s nem vállalt?

Karafiáth Balázs László: Folyamatosan próbálkoztak. Fontos leszögezni, hogy a Coca-Colánál is történnek nagyon pozitív dolgok, például a PlantBottle-csomagolás. A cég műanyagok helyett már lebomló palackokat is használ, és ezt a technológiát nem őrizte meg magának, hanem mindenki számára elérhető, open source technológiává tette. Minden cégben létezik ez a konfliktus: egyes vezetők érzik a felelősségüket a Földünkért, de vannak olyan kulturális meghatározó erők, amelyek nehezen teszik megállíthatóvá az örökös igényt a növekedésre.

Mindig többet kell eladni, mindig nagyobb eredményt kell elérni?

Karafiáth Balázs László: A New York Timesban olvastam egyszer egy rendkívül érdekes riportot egy tizenhét évvel ezelőtti amerikai élelmiszer-ipari találkozóról. A cégvezetők látták, hogy az Egyesült Államokban egyre nagyobb gond a kóros elhízás. A konferencián a nyitóelőadást egy tudományos főmunkatárs tartotta, aki elmondta, hogy baj van, beteggé tesszük az embereket. A következő felszólaló az egyik cég ügyvezetője volt, aki azonban kijelentette, hogy ez nem is lehet téma. Az Egyesült Államokban szabad emberek élnek, mindenki egyénileg dönt arról, hogy mit fogyaszt, és arról is, hogy mit gyárt. „Mindenki menjen haza, erről nincs mit beszélni” – mondta, és ezzel még a lehetőségét is elhárította, hogy erről a felelősségről beszélgetés induljon.

Vagyis nem is indult el egy pozitív „kartell” az egészségért?

Karafiáth Balázs László: Nem. Maradt a régi gyakorlat, a Mars csokik és a Lay’s chipsek világa. Elképesztő példákról olvasni. A gyártók kitalálták, miként lehet úgy puffancsot gyártani, hogy a szájban ne érezzük a kalóriát. A cégek tudományosan meghekkelik szervezetünk szenzorait, amelyek vigyáznának arra, hogy ne hízzunk meg. Van arra is technika, hogy a fogyasztó mitől ne tudja abbahagyni a chips-evést. Ha a chipsnek nem jó az utóíze, akkor csak úgy tudjuk azt eltüntetni, ha eszünk még egyet, mert különben benne marad a szánkban az a papíros utóíz.

Nincsenek olyan cégek, amelyek a pénzügyi sikert össze tudják kapcsolni az egészséggel, a jó alapanyaggal?

Karafiáth Balázs László Dehogynem. Az organikus termesztés és étkezés napjainkban nagyon divatos téma Amerikában. Az utóbbi harminc–negyven év élelmiszer-ipari rombolásának – melynek során a cégek mindenkit megetettek olcsó és egészségtelen élelmiszerekkel, csakhogy minél több pénzt keressenek – nagyon komoly egészségügyi költsége lett. Sok ember nagyon fiatalon meghal, mert egész életében olyan anyagokat evett, amelyek beteggé tették. Pedig a halott fogyasztó már nem jó fogyasztó a cégeknek sem! Ne a beteg ember legyen az ipari innováció végső eredménye! De már vannak jó példák is. Nemrég egy fiatal lány 200 ezer aláírást gyűjtött össze azért, hogy vegyék ki a kedvenc italából, a Gatorade-ből azt a mérget, amely a tűzoltásra használt folyadék ismert összetevője. Ez a remény hangja, hiszen az aláírásgyűjtők nem a cég ellen, hanem éppen a cégért kértek változtatást. Azt üzenték, hogy „nagyon szeretjük a terméket, de legyetek szívesek, ne öljetek meg minket!”

A cégek mindenesetre nem arról híresek, hogy profitérdekeik ellen mennének…

Karafiáth Balázs László: Szerintem ki kellene hirdetni, hogy a vállalatok nyertek! Mindenkit legyőztek. Ma már kevesen fogadnának arra, hogy a brazil állam képes lesz legyőzni a nemzetközi bíróságokon a Monsanto génmódosított élelmiszereket gyártó multit, hiába mennek tönkre miatta a dél-amerikai családok. Már régen nem a politikusok, hanem a lobbisták hozzák a legfontosabb döntéseket. Ha így van, akkor itt az idő a felelősséget felismerni. Kedves vállalatok, ti hoztátok a bajt, segítsetek, és találjuk ki együtt, hogy miként javíthatunk a bolygón.

Miben reménykedjünk: valamifajta önszabályozásban? 

Karafiáth Balázs László: Vannak jó elvek, de hogy ezek bevezetését mi fogja kikényszeríteni, azt nem nagyon látom. Be vagyunk ragadva egy lineáris gondolkodásba. Csak néhány elméleti fizikus képes komplexebben gondolkodni. Úgy véljük, hogy ami nő, az nőni fog, ami csökken, az csökkenni fog. Mint régen. Az volt a feladat, hogy jussunk el a barlangtól a vízig úgy, hogy közben a kardfogú tigris ne mészárolja le a családunkat. Félretettük az ennél komplexebb dolgokat, mert ha a vízig nem jutunk el, nem marad fenn a törzs.

Mindig növekedni kell, mert ha elkezdődik a csökkenés, annak a vége csak a nulla lehet?

Karafiáth Balázs László: Igen, abban erősek voltunk, hogy kitaláltuk a növekedés mítoszát, és aztán úgy tettünk, mintha mindezt Isten mondta volna.

Mint a példabeszédben, amikor a jó szolga az öt talentumból tízet csinál.

Karafiáth Balázs László: Igen, de valójában a növekedés megeszi a világot. A Twitter elképesztő sikeres, negyedévente félmilliárd dollárt termel. De az elemzők nem szeretik, mert ugyan sok pénzt fial, de nem nő. Évi kétmilliárd dollárt keres, mindössze abból, hogy különböző emberek kiírják, hogy mit gondolnak a világról, vagy hogy vannak. Ez egy nagyon jó, „humanista” vállalat, az emberek kifejezik magukat, az üzeneteik kutathatók, mégis egyfajta nyomás alatt van, hogy nőjön. Sőt, még az sem elég, ha egy cég eredményes, viszont elmarad pár centtel attól, amit az elemzők vártak tőle. Még a vártnál is jobban kell nőni.

Vagyis a fenntartható növekedés lenne az egészséges, de valójában exponenciális növekedésre van beállítva a világ?

Az interjú második fele az ECOLIFE Magazin 2016. 9., májusi számában olvasható offline.

Comment