IGAZI ÉLMÉNYEK – FIGYELŐ 2015/51-52.

Karafiáth Balázs László/ Üzletember.

Hazai (Sziget, Carnation, Darwins) és amerikai vállalkozásokat alapított, némelyekben ma is tulajdonos. Mégsem a növekedés, a minél nagyobb fogyasztás lelkesíti. Újabban co-creative coachként az önazonosságot, a boldogabb életet, a fenntarthatóságot tartja értéknek.

 

Kétlaki életet él, Kaliforniában és Budapesten is vállalkozik, illetve coachként dolgozik, vezetőkkel foglalkozik…

Nagyon nagy szükség van olyan vezetőkre, akik hitelesen, önazonosan cselekednek. Egyre több ilyen vezető tűnik fel, és én olyan leaderekkel és menedzserekkel dolgozom, akik ilyenné akarnak válni. A világpolitikában a technológiák segítségével akár egymilliárd ember is képes figyelni a globális színpadon valakire, de a szereplők nem nőnek fel ehhez az érdeklődéshez. Mintha a Barcelona meccsét adná a tévé, de a megyei bajnokság játékosai játszanának. Egyeseket global leadereknek hívunk, mint Barack Obamát, vagy Angela Merkelt, de valójában ők is mintha csak csetlenének-botlanának, amikor találkoznak a valóban globális problémákkal, a pénzügyi válsággal, a bevándorlással, a terrorizmussal. Globális leadereknek hívjuk őket, de valójában helyi vezetők, nincsen arról látható víziójuk, hogy a világnak merre kell mennie. Ha egyszer leszállna a Földre egy UFO, és klasszikus módon azt kérné, hogy vigyük el a fajunk igazi vezetőjéhez, gondban lennénk, hiszen kihez induljunk? Ki tárgyalhat ma hitelesen az emberiség nevében?

Lát ilyet?

Ferenc pápát. Neki van víziója, hitelessége, önazonossága. Sokszor a saját természetes bázisával is ellentétesek a gondolatai, mégis képviseli őket. Az Egyesült Államokban a konzervatív elit például nem szereti, ahogy a klímaváltozásról beszél, mert rombolja az üzletüket, és ezért azt mondják, hogy ne szóljon bele, mert nem ért hozzá.

Itthon ezt akkor hallhattuk, amikor a menekültek védelmében szólalt fel.

Azt mondta, hogy mindenki fogadjon be egy menekültet. Hiteles ember. Nemrég Afrikában járt. Kenyában a repülőtéren beült egy olyan szakadt japán autóba, amit máskor be sem engednek Nairobi gazdag lakóövezeteibe. A rá vigyázó testőrök és a helyi potentátok meg követték a limuzinokkal... Ferenc pápa valóban egy global leader.

Egyetértek, de a politikai vezetőktől is el kell várni ezt a globális gondolkodást? Nem elég az, ha azon munkálkodnak, hogy egyre jobban éljünk?

Talán az ötvenes évek végéig gondolhattuk ezt, de a Római Klub óta tudjuk, hogy a ez a fajta jólétre törekvés, a gazdasági növekedés felemészti a világot. A GDP, mint mutató  egy káros tévút, a 30-as években találták ki. Ha már nem ment a gazdaság, legalább megpróbálták megmérni. 2015-ben annyival fog nőni a világ teljes GDP-je, mint amennyi 1968-ban még a teljes világtermelés volt.

De mi a baj a GDP-vel?

Azt mutatja, hogy mennyit költünk. A koszos szénenergia jobb, mint a napenergia, mert nem csak meg kell termelni, de utána ki is kell takarítani, az is költés, az is szolgáltatás. A válások is segítik a GDP-t, mert ügyvédekre kell költeni. Akkor jó dolog a válás? A GDP semmilyen károkozást, externáliát nem vesz figyelembe. Nincsen benne a boldogság, a fenntarthatóság. Pedig csak egy bolygónk van. Nincsenek már távoli ügyek. Az iraki, szíriai front megjelent a mi határainkon. Mindenkinek a hátsó udvara az valakinek az első udvara. Már nem lehet a régi autókat, vagy az atomhulladékot elpakolni hátra, minden fel van térképezve és a Feröer-szigetektől a Himalájáig mindenhol hasonló szolgáltatások működnek, és mindenhonnan tudósít valaki.

Aminek megvan az a hátránya, hogy bár talán nincsen több gyermekgyilkos elmebeteg mint korábban, de mindegyikről öt perc múlva már képeket látunk a hálószobánkban.

Valóban soha nem volt ilyen kevés háború, ilyen kevés erőszakos emberhalál, békésebben élünk, mint valaha.. De mivel mindent közelről figyelünk, azt gondoljuk, hogy soha nem volt ennyi erőszak. És ez stresszel jár, ami jó a fogyasztást istenítő rendszernek. Több stresszoldó kell, több gyógyszer, több alkohol, több kupleráj. Az viszont tényleg hasznos, hogy tükröt tartunk magunk elé, nem lehet nem foglalkozni a problémáinkkal, nem lehet elbújni magunk elől. Az amerikai feketék elleni rendőrségi brutalitásról például valahogy mindig készül egy kézikamerás felvétel, ami aztán mindig a legnézettebb felvételek egyike lesz aznap.

Kevesebb a valós erőszak? Megjavulunk?

Gazdagodunk, átalakul az élet, a fogamzás-gátlás miatt nem szülünk számtalanul egyfajta életbiztosításként is gyermekeket. De száz éve valóban meg is nőtt az emberi élet értéke. Régebben embertömegek estek egymásnak a háborúkban, de az I. világháborúból már elterjedhetett a svejki szlogen a lövészárokból: „ne lőjenek, itt emberek vannak.” A második világháborúban már kifejezetten gond volt, hogy a besorozott amerikai katonák nem nagyon lőttek emberre, meg kellett őket tanítani ölni. Láthatjuk a vietnami felvételeken, ahogy masíroztak, és ütemesen ordították, hogy „go kill”... ezt bele kellett verni a fejükbe.

Ha a gazdagságtól békésebbek vagyunk, akkor csak jót tett a fogyasztás?

Három nagy fázis különíthető el. Egy ideig azért küzdött az emberiség, hogy legyenek javai, termeljen. Aztán ez annyira jól ment, hogy a második világháború után a javak lettek többségben, igényt kellett teremteni, beindult a reklámipar. Megkezdődött az amerikaiak beprogramozása, mindenkinek legyen szép autója, az elővárosban háza. Agresszív marketing-nyelv alakult ki, háborús nyelv, becélozzuk a célcsoportot, eltaláljuk üzenetekkel, növeljük a tűzerőt, vevőket zsákmányolunk. Aztán most a harmadik szakaszban a figyelem, az alkotás szeretete terjed el, menő lett a barkácsolás, a Szilícium-völgyben minden évben rendeznek egy ilyen kiállítást, azt látom, hogy tíz éve kétszázan, ma húszezren látogatják. Aki ma a Harvardon, a Whartonon, vagyis a legjobb iskolákban végez, az nem egy fogyasztást erőltető multi értékesítési vezetője szeretne lenni, ez már ciki. Másra vágynak a legjobbak, azon szeretnének dolgozni, hogy az amerikai gyerekek többet olvassanak, egészségesebben egyenek. És megváltozik a birtokláshoz való viszonyuk is.

Hogyan?

Nem kell már mindenkinek autó, ház, majd elkérem, megosztom. Sok ilyen mentalitású cég lett sikeres. Az Uber a legnagyobb szállító vállalkozás, de nincs egyetlen autója, vagy sofőrje sem. Az AirBnB-nek, a világ legnagyobb hospitality cége, pedig nincsen ingatlanja. A Facebook a világ legnagyobb médiacége, de nem állít elő tartalmat.

Ez a sharing economy…

Igen, van, ahol működik, van, ahol nem. A fűnyíróikat még mindig nem osztják meg az amerikaiak, de az autót, a lakást igen. Talán azért is, mert az egész gondolat kicsit arról is szól, hogy érezzük otthon és otthonosan magunkat! Fizetni is jobb, ha nem egy vállalatnak kell, hanem egy másik autósnak.

Gondolom a közösségi élmény is számít ezeknél a szolgáltatásoknál?

Igen, közhely, hogy a pénz nem boldogít, de az biztos, hogy a tulajdon, a tárgyak helyett az emberek, a közösség tartósabb élményt jelent. Vannak arról kutatások, hogy minek, mennyi ideig örülünk, az új autó öt hét, az új ház akár két hónap, de a tulajdon valójában érdektelen, csak az egónk kiterjesztése. Nagyobb boldogság az, ami tágítja a tudatunkat, amiben tényleg benne vagyunk.

Amennyire tudom, a boldogságot egyes országokban próbálják mérni is.

Costa Rica szokott a nemzetközi összehasonlításokban az élen végezni. 1948-ban egy polgárháború végeztével feloszlatták a katonaságot. A katonai kiadások helyett is, oktatásra és egészségügyre költenek, évente a GDP 6-6 százalékát. Nagyon magas várható élettartam, tiszta utcák, boldog emberek. A falvak szerkezete hasonló, iskola-templom-focipálya egységesen. Ezekben a közösségekben az emberek vallásosak, egészségesek, sportorientáltak. Rendben vannak.

Fontos a kisebb közösség?

Igen, mert valójában még mindig törzsközösségi agyunk van. 100-120 embert tudunk számon tartani, az arcokhoz neveket kötünk. Ha már többen vagyunk, akkor dobozolunk, célcsoportokat alkotunk, elveszik az emberség. Korábban megvoltak a szerepek, ki a törzsfőnök, ki a varázsló, kivel jó vadászni, kivel nem. A tömegben aztán átveszik az irányítást a pszichopaták, akiket a törzsben kezeltek vagy kizártak. És ami nagyon nagy baj, elvesznek a törzsi rituálék, amelyek lezártak és elindítottak életszakaszokat.

Ez miért olyan lényeges?

A fogyasztói társadalom célja az, hogy mindenki maradjon gyerek. Akkor szereti az újat, a csillogót, jó fogyasztó lesz. Az ideális a nagycsalád lenne, nagymamákkal, több generációval, de a szingli anyukák, apukák jobb fogyasztók, mert külön vesznek kocsit, mikrohullámú sütőt, jégszekrényt.

Összességében többet vásárolunk.

Igen, és ráadásul ez a „Mátrix” a konstans „nem jó” állapotában tart minket. Nem vagy elég jó, nem vagy elég sovány, nem vagy elég szép. Régi a ruhád, öreg az autód. Mindez fölös stressz. Ahogy a szűkösség újrateremtése is. Mindenki jól lakhatna, de milliárdok éheznek. A szűkösség dicsőítése a monoteista vallásokig nyúlik vissza. A mennyországba csak kevesen jutnak el, ők is rajtunk keresztül. Olyan kultúrában élünk, ahol a szűkösség a cél, csak ez a márka a jó, csak ez a légitársaság, csak ez a politikus a megmentő, pedig a bőséget kellene megteremteni.

Mátrixot emleget. Mire gondol? A cégek profitéhségére, a rossz mintákra?

Ilyenekre. A szeparáció mindennek a gyökere. Az első ilyen káros szeparáció a leválásunk a környezetünktől. A bolygó nem fontos, a környezet nem a tied. A második szeparáció a te és az én szétválása. Ez a legősibb hatalmi elv, az oszd meg és uralkodj. Ruandában egymillió ember halt meg, pedig a szembenálló felek, a hutuk és a tuszik nem is két törzs volt, hanem csak két eltérő bejegyzés a belga személyi igazolványokban. A harmadik választóvonal a te és a saját isteni részed szétválása. Ezen szeparáció szerint az Isten kint van, külön kell imádni, pedig benned van. Az istennő hívő vallásokban maga a természet volt a fontos, amelynek mi voltunk a gyermekei. A szigorú apaistenek behozták az elválasztást. Aztán erre a keresztény egyházak még rápakoltak. Pedig Jézus azt mondta, hogy olyan vagyok, mint ti és kövessetek engem, nem pedig azt, hogy pakoljátok a képemet dísztárgyakra és tiszteljétek ezeket.

BRÜCKNER GERGELY


Névjegy: Karafiáth Balázs László, PhD

– 43 éves, a Corvinus Egyetemen és  a Yale-en végezte tanulmányait.
– Már az egyetem alatt is vállalkozott, alapítója volt a Sziget Fesztiválnak, a Carnationnek, Mérő László matematikussal közös cége a Darwin’s Evolution Marketing, új vállalkozása a Purpose&Play.
– San Franciscóban és Budapesten él, mindkét országban vállalkozik, illetve co-creative coachként dolgozik.
– Hobbija a jeet kune do harcművészet, a motorozás és a Káli-medence.